Előszó

Ez így nem mehet tovább. Fájdalmasan hiányzik egy jó felépített, logikus, koherens és korszerű szakelméleti anyag az alpesi síelésről. Azt látom, hogy a síeléssel kapcsolatos, közszájon forgó ismeretek leginkább egy zavaros katyvaszként jellemezhetők. Nincs mese, kötelező feladatunk, hogy a következő idényre elkészítsünk egy olyan új szakanyagot, amelyik rendet tesz ebben az kuszaságban. A fejünkben megvan, le kell írni, rendszerbe kell szedni.

A magyarázat

Vigyázat, Ádámnál és Évánál kezdem! De ha nem ott kezdeném, nem állna össze a kép.

• Tavaly volt 25 éve, hogy elkezdtem tanulni a szakmát a TF-en sí szakképzősként, és abban az évben oktattam először.
• 20 éve jelent meg az első könyvünk, amely a TF jegyzete volt.
• 20 éve vizsgáztam le nemzetközi síoktatónak.
• Nagyjából tizenöt éve kerültem először kiképző oktatói státuszba.
• Kb. tizenöt évig voltam tagja az SMSZ elnökségének.
• Több mint tíz évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni a magyar síoktató válogatott mellett edzőként, aztán nyolc évig voltam a csapat vezetője.
• Nyolc évig szakmai vezetőként a magyar tematika és módszertan gondozása és fejlesztése volt az egyik fontos feladatom.
• Kb. egy éve nem veszek részt a hivatalos szakmai irányvonal terelgetésében.

A fenti - egyébként rajtam kívül mindenki másnak érdektelen - felsorolás egyetlen szempontból mégicsak érdekes. A szakmát a magyar síoktatás önszerveződésével nagyjából egy időben kezdtem, testközelből és aktív résztvevőként élhettem meg a síelés szaktudásának hazai fejlődését-alakulását.

A poroszos gyökerek

Akkoriban nem volt saját szakmai tudásbázis, szakirodalom, csak egymástól elkülönült szigetek, az érdeklődő megszállottak pedig a legkülönbözőbb külföldi forrásokból szerezték be a mindennapi tudásukat. A szakedzői képzésen én is főleg német és osztrák irodalmakból tanultmányoztam a kevés számú vékony magyar könyv mellett.

Ezért is volt mérföldkő a TF-jegyzetként megírt könyvünk, amelynek az alpesi síelésről szóló fejezetét én készíthettem elő a szerkesztőségi munkára. A könyvben tartalmilag nem volt forradalmi, papírra vetette, összefoglalta azokat az ismereteket, amelyeket a napi munkánk során használtunk. Inkább tekinthető egy pillanatképnek az akkoriban uralkodó tematikai gyakorlatról, nem keresett mélyebb okokat és összefüggéseket. Ez nem kritikai észrevétel, akkoriban ez volt az uralkodó szakmai felfogás: „Hóekeív után támasztott lendület, megvannak a gyakorlatok, amelyeket használnunk és amelyek bejönnek, egyébként is mindenki így csinálja, kis egyéni vagy nemzeti eltérésekkel. A jó síoktatónak jó szeme van, sok gyakorlatot ismer, észreveszi a hibákat és ki tudja választani a megfelelő gyakorlatot hozzájuk.” A mögöttes diszciplínák is egyszerűbbek voltak, pl. a biomechanika központi elemei a függőleges mozgás erőviszonyai körül csoportosultak.

Azt is lényeges tudni, hogy mérvadó vélemények szerint a carving sílécek megjelenése előtti időszak síoktatásában célként alapjaiban hibás sítechnikák szerepeltek. Pletyka vagy sem, mindenesetre az tény, hogy a versenysportban akkoriban teljesen más logikájú mozgásokat síeltek, mint a síoktatásban, a kettőnek nem sok köze volt egymáshoz. És az is tény, hogy a versenyportban a mai napig „Schilehrerschwung” néven emlegetik a legpocsékabbra sikerült párhuzamos lendületeket...

A logika világa

Ez a szemlélet uralkodott lényegében minden szakmai gócpontban egészen a '90-es évek végéig, amikor az SMSZ-ben Kovács Tamás lett a szakmai vezető. Évekbe telt, amíg hozzászoktunk az őáltala következetes keménységgel képviselt gondolatmenethez. Megjelentek a körmozgások erőviszonyai a biomechanikában, bármilyen tapasztaltunkról mertünk beszélni, a szállóigévé vált mondattal szembesültünk: „Ez csak következmény!”. Amíg nem tudtuk levezetni, hogy egy-egy ötletünk milyen mechanizmuson, logikai láncon át épül fel, addig nem lehetett igazunk. Sokan ezt úgy élték meg, hogy Tamással nem lehet vitatkozni, de ez nem így volt. Igaz, hogy alapos érveléssel lehetett csak meggyőzni, de meg lehetett. Tény, hogy aki erre nem volt képes, annak sohasem volt igaza... Mindezt Szabó Laci kreativitása és tapasztalata támogatta a gyakorlat oldaláról.

Hiába a logika, egy évtizedes (több évtizedes) tudásrendszert nem lehet az egyik pillantról a másikra lecserélni. A logikán és az elemzésen alapuló módszeren a korábbi szaktudásunkat át kellett gyúrni. Azelőtt csak kiadtunk  a gyakorlatot, ezután elkezdtük megérteni, hogy hogyan működik. Egyes gyakorlatok fennakadtak a rostán, mások áthullottak.

Hosszú folyamat indult el, sok konfliktust gerjesztve. Számtalanszor elhangzott, hogy „Száz éve használom ezt a gyakorlatot, miért ne csináltatnám továbbra is?” Nehezen és lassan kezdték elfogadni, hogy az adott gyakorlat elhagyásával nem vesztenek semmit. Aztán egyre több esetben derült ki, hogy tényleg hülyeség volt az adott gyakorlat, tényleg rosszat tanított, tényleg jobb lett az oktatás az elhagyásával.

Ez 180°-os fordulat volt a korábbi évek felfogásával. Régebben rutinos szakemberként megtartottuk az oktatásokat, hiszen tudtuk mi a dolgunk. Most pedig állandó szellemi kihívássá vált az oktatás, amelyet kételkedések fűszereztek és fantasztikus felfedezések jutalmaztak. Ráadásul a carving sílécek és az általuk támasztott sítechnikai kihívások már a kialkulóban lévő új szellemiségbe érkeztek meg, Tamás és Laci szerencsés csillagzatot jelentett az alpesi síelés forradalmi időszakában.

Tamás visszavonulása után engem jelölt utódjának, és igyekeztem továbbvinni a tanultakat: igyekzetünk mindent a logika szemüvegén keresztül szemlélni. Nyolc év adódott erre a munkára.

• Amikor Tamással nekiálltunk ennek a munkának, elkezdtük legalább néhány részletét megérteni annak, amit addig síeltünk és oktattunk.
• A carving lécek úgy érkeztek meg, hogy a régi technikát még nem értettük pontosan. Szabó Laci nagyon jól érzett rá az új lécek használatára, az ő tapasztalatait is be kellett olvasztani a rendszerbe. Egyre többet értettünk, de nagyon sok részletet nem láttunk még. Részben logikai és részben tapasztalati alapon választottuk ki, hogy mit lehet felhasználni a korábbiakból, és mi az, amit jobb lenne elhagyni. Emiatt többször csapdába kerültünk, ami miatt korrekciókra kényszerültünk.
• Lépésről lépésre haladtunk előre a megértésben, de rengeteg dologról még azt sem tudtuk, hogy nem értjük. Ugyanis ahhoz is egy bizonyos szintű tudás kell, hogy a tudásunk hiányosságait meglássuk. Minden megértéssel újabb homályos területek bukkantak fel.
• Minden előrehaladással együtt rengeteg olyan részlet maradt, amelyikkel kapcsolatban legalábbis bizonytalanok voltunk. Ezeket kénytelenek voltunk továbbra is használni, mert a megértésük hiányában nem voltak helyettük jobb megoldások.
• Sok elemről tudtuk, hogy változtatni kellene rajta, el kellene hagyni vagy mást kellene oktatni helyette. Csakhogy oktatók százai használták őket évtizedek óta a saját rendszerükbe illesztve. Egy rendszert nem lehet buherálni, mindig figyelembe kellett venni, hogy ne lépjünk túl nagyokat előre, csak ésszel, a következmények figyelembevételével lehet változtatni. Állandóan éreztük magunkon ennek a kényszerítő erejét, hiszen számos változtatás esetében kemény vitákon keresztül tudtunk csak haladni. Egy-egy változtatást csak akkor lehet sikeresen keresztülvinni, ha az oktatók elfogadják vagy legalábbis észérveken kívül más alapon nem vitatkoznak vele, így sokszor visszakozni kényszerültünk.
• Így is sokszor ért a véd minket, hogy állandóan változatunk a dolgokon, és hogy mi a garancia arra, hogy amit ma mondunk, holnap nem változtatjuk meg. Szerencsére azonban csak olyan elemeken kellett változtatni, amelyek a homályos készletben foglaltak helyet. Azok az elemek, amelyek beilleszkedtek a logikai rendszerbe, időtállónak bizonyultak: persze ebben semmi meglepő sincs, ha valami beleillik a fizika, az anatómia, az idegrendszer logikai szisztémájába, annak működnie is kell.
• Eleinte sziszifuszinak tűnt a munka, de az utolsó két-három évben egyre nagyobb számban jelentek meg a pályákon az új szemléletet legalább részben használó oktatók. A folyamat elindult, jó esélye volt az áttörésnek.
• Az utolsó mérvadó szakirodalom a 2003-ban megjelent Sízés +3 és a pár évvel később megjelent Carving mindenkinek DVD. Ezek tipikusan - és időrendben - mutatják ennek az időszaknak a gondolatmenetét. Az óvatosságot, hogy ne szakítsunk túl merészen a régi felfogással, hanem inkább rejtsük el benne az új gondolatokat, amelyek így helyenként kevésbé, helyenként erőszakosabban előbukkanak.

Furcsának tűnhet, hogy az egy évtizede zajló folyamat még mindig csak részleteiben hatotta át az oktatói társadalmat, de jobban belegondolva ez teljesen normális.

A közelmúlt

Egy éve már nem veszek részt a hivatalos szakmai irányításban. Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy az erőforrásaim megcsappantak volna, mert legközelebbi munkatársaim közül a legtöbben velem tartottak, és a többiek közül pedig azokkal tartom a kapcsolatot, akik tudásukkal lényegében hozzá tudnak tenni a síelés szakmai tudásbázisához.

Viszont a pozíció kötelékeit elvesztettem. Nem kell tekintettel lennem arra, hogy hányan akarják megérteni a síelés lényegét, hányan képesek sítudásban és a napi gyakorlatban is váltani. Korábban ezt mindig figyelembe kellett venni, most viszont egyetlen tényező terelgetheti a gondolatainkat: a síelés belső logikája és azzal kapcsolatos háttértudományok ismeretei. Korábban el sem tudtam képzelni, mekkora béklyót jelentett az érdekvédelem felelőssége. Leginkább ez úgy fogható meg, hogy a logikailag szigorú rendszert rendre fel kellett puhítani, és benne hagyni a régi, alá nem támasztható elemeket.

Idén úgy telt el egy év, hogy egyszer sem foglalkoztunk azzal, hogy más síoktatók be tudják-e fogadni, amit összeállítunk. Egy dolgot tartottunk szem előtt: olyan dolgokat használunk csak, amelyek alátámaszthatóan és koherensen illeszkednek a gondolatmenetbe. Ha itt is egyszerűsíteni akarok, idén kizárólag a 10-12 éve elindult logikus rendszert használtuk, teljesen elhagyva a carving korszak előtti időszak világát. Ami a korábbi időszakokból megmaradt, csak a saját jogán került be az újba.

A jelen

Ma síoktatók elméleti vizsgáján vettem részt. Tavaly ilyenkor még a központinak tekinthető síoktatóképzést vezettem, ezen a mai vizsgán egy másik képzőintézmény felkérésére vettem részt. A vizsga tételei, a feltett kérdések, a hallgatók által elmondottak nagy hatást gyakoroltak rám, ez vezetett ehhez a nagyobb számadáshoz. Félreértések elkerülése végett: a hallgatók a legjobb tudásuk és a lehetőségeik szerint felkészültek, csak gratulálni lehet nekik.

Egy éve voltam utoljára síoktatói vizsgán. Akkor vezetőként a hivatalos, óvatosan terelgetett tematika volt a fejemben, ez alapján kérdeztük a jelölteket.

Ma megdöbbentő élményem volt. A fejemben már az idén levezett, kidolgozott és kipróbált szakismeretek dolgoztak, és hallgattam a kérdések egy részét, a jelöltek válaszait - amelyek tartalmi szempontból lényegében megfeleltek az tavalyi vizsgának -, és egy zűrzavaros világképpel szembesültem. Ezt belülről nézve tavaly sokkal kevésbé éreztük. Évek óta zavarnak már minket a logikai ellentmondások és a magyarázat nélkül elfogadott elemek, de kellett ez az egy év szabad alkotás ahhoz, hogy külső szemmel nézve jobban lássam a hibákat. Valahogy úgy, ahogy egy írónak is javasolt a frissen megírt művet pár hétre betenni a fiókba, hogy egy kicsit távolabb kerüljön tőle. Eltávolodva a hivatalosan használt tematikától, abban a luxusban élve, hogy annak csak az előremutató részeit kellett szemlélnünk, távol kerültünk a tavalyi anyagoktól, és élesebben láttuk a hibáikat.

Vigyázni kell, hogy a jövőben a szakanyagokkal kapcsolatos munkákat csak szakmai szempontok vezérelhessék. A hóeke egy fajtája a törvényszerűségeknek való megfelelés miatt jó vagy rossz, nem pedig azért, mert a síoktatók egy adott százaléka elfogadja vagy nem akarja elfogadni.

Jelenleg az alpesi síelés szaktudásának több dimenziója él együtt:

• A hagyományos (a carving-korszak előtti) síelés-síoktatás elsősorban tapasztalati alapon működő felfogása és gyakorlatai, amelyek szerintem is alapvetően hibás sítechnikákat tanítottak.
• Ezeknek a logikai alapon átgyúrt változatai.
• Az utóbbi időben a síelés belső logikája alapján összeállított oktatási út.

Mindegyiknek más a felépítése, a megközelítése. Az egyik egyes gyakorlatsorai szemben állnak a másik logikájával. Más és más megközelítések felépítések találhatók az egyes részekben, ha megértjük az egyiket, ezt nem tudjuk alkalmazni egy más felépítettségű gondolatmenetre. Aki pedig ez alapján tájékozódik, csak összezavarodni tud, ahelyett, hogy megértené a síelés működésének módjait.

A korábbi szakirodalmakat is az akkori legjobb tudásunk szerint állítottuk össze. Csak az idő halad előre. Vannak ismeretek, amelyek nem változtak meg, és vannak amelyeket azóta átgondoltunk. Aki most készül fel egy vizsgára, kénytelen használni mindent, ami csak megtalálható. Egyetlen egy dolgot nem fog megtalálni: azt az egy évtizedes munka eredményeként összeállt, logikus szakanyagot, amelyet az elmúlt egy évben tisztáztunk le.

Elemi kötelességünk még az idény előtt megírni, akármennyire pokoli nagy munka is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.