Ketten vagyunk a lécen, én és a majré... Van egyáltalán olyan pillanat, amikor magányosan síelünk? Vajon tudjuk-e pontosan, hogy mitől is félünk? Szoktunk félni egyáltalán? Sokan valami ilyesmit válaszolnának: félek a kemény, meredek pályánkon, mert atomjaimra zúzom magam.…

Az ezredforduló környékén Mölltalon volt az éves továbbképzés, az ún. koordinációs tábor. Nagyon szerettem ezeket a háromnapos síeléseket. Nem mintha annyira sokat tanultunk volna, sokkal inkább azért, mert egy csomó jó síelővel síelhettünk együtt, márpedig az igencsak jó.…

Állítólag a címben szereplő tevékenység lehetetlen.  Tegnap egy másik bejegyzéshez kerestem adatokat a dobozolt iratok között, amikor a kezembe akadt két helyzetelemzés a magyar síelésről-síoktatásról. Az egyiket ismertem, de már elfeledkeztem róla, de a másik nem tűnt…