Lakhatási sajátosságaink miatt nincs háló- és gyerekszobánk, az egyetlen luxust az jelenti, hogy Réka lányunk rendelkezik egy gyerekággyal. Réka már elmúlt két éves, de az ágy eddig nem sokat kopott, mert egészen kis korától erősen össze van nőve anyukájával táplálkozási és alvási szempontból is. Tettünk ugyan kísérleteket, hogy a saját ágyában altassuk, de valahogy az éjszakai szoptatás örve alatt rendre visszaszivárgott a mi ágyunkba, majd a végén már nem is erőlködtünk. Mondogatták is sokan, hogy meg lesz még ennek a böjtje, az érettségiig egy ágyban fog velünk feküdni...

Ahogy növekedett, komoly élvezettel figyeltük, ahogy önállósodik - a szakemberek ezt a folyamatot úgy írják le, hogy eleinte egynek gondolja magát az édesanyjával, majd szép lassan elválik a saját személyisége. Megjelenik az éntudat, a tulajdon fogalma (mint ahogy az irigység és az önzés is). Valamelyik nap délutánján aztán eszünkbe jutott megemlíteni neki, hogy a rácsos ágy az ő ágya ám, senki másé! Este meg csak egy szó kellett, és már bújt is be mondogatván, hogy „é ágya” (= én ágyam). És azóta is ott alszik, reggel jön már csak át egy kis anyatejre.

Semmi vért izzadás: az egyik napról a másikra átköltözött. Nem kellett más, csak a megfelelő feltétel, azaz hogy kezdjen önállósodni. Amíg nagyjából egy volt az édesanyjával, közel akart aludni a nagy egészhez. Ahogy kezd elválni kettejük személyisége, már szívesen alszik külön is. Lehet persze, hogy azért ment ilyen könnyen, mert egyébként is egy meglehetősen önálló gyerek. De néha arra gondolok, hogy nem attól önálló-e, hogy hagytuk a saját ütemében önállósodni, legyen szó az alvásról, szoptatásról vagy bármi mástól. Nem gátoltuk, de nem is erőlettük neki az önállóságot. Valahogy úgy éreztük, hogy ha nyugodt körülmények között fejlődik, akkor a személyiségfejlődés is nyugodtan megy végbe.  

Hogy jön ez a síeléshez? Közeledünk...

A gyerekek személyiségének fejlődése az idegrendszer fejlődése. A mozgástanulás egyik legfontosabb összetevője is az, hogy kialakulnak és átszerveződnek az idegsejtek közötti kapcsolatok, és fejlődnek a fizikai képességek. A fejlődés (tanulás) mindig akkor lehetséges optimálisan, ha a feltételek készen állnak, akkor viszont már egészen könnyedén lehet egy újabb lépcsőre lépni. Amikor valami nem sikerül, amikor nagyon meg kell küzdeni a továbblépésért, akkor többnyire az egyik alapvető feltétel még nincs a megfelelő szinten.

Minden lépésnek megvannak a szükséges összetevői. Nem érdemes siettetni folyamatokat, ha még nincsenek meg a feltételek; de nem érdemes visszafogni sem őket, ha már a feltételek megérettek az elindulásukra. Tegyük fel, hogy  Rékát sokkal korábban belekényszerítettük volna a kiságyba: elképzelhető, hogy akkor elérjük a nyugodtabb éjszakák célját. Viszont a saját környezetének kiválasztása nem az ő döntése lett volna, az önállóságát kívülről, a mi akaratunk útján növeltük volna. Lehet, hogy ebben az esetben más területen kevésbé lenne önálló? Hiszen a kényszerített önállóság valójában függőség és önállótlanság. A saját maga által meghozott döntés sokkal organikusabban épült be a személyiségébe, mint ha mi vesszük rá ugyanerre. Látszólag ugyanazt a célt értük el, csak később. Valójában óriási szakadék van a kiságyban való alvás két útja között.

Valahogy így van ez a síelésnél is (akárcsak bármilyen más mozgástanulásnál). Nem csak az a fontos, hogy külső megjelenését tekintve nagyjából elértünk-e egy célt. Pár hét után mindenki tud párhuzamos lendületekkel síelni. Mégis látunk vagy érzünk különbségek a kanyarok között. Az egyik síelő könnyedén megsíeli őket nehezebb körülmények között, míg a másik akkor már szenvedni kezd. Az egyik könnyebben halad tovább a tanulásban, a másik megküzd vele. A különbség nem csak abban áll, hogy az egyik tehetségesebb, a másik meg ügyetlenebb. Nagyon fontos az oda vezető út is.

A mozgás az ember személyiségének a része, és az ember személyisége nem tekinthető pusztán a vaku fényében felvillanó pillanatképként. A személyiségünk időbeli dimenzióval is rendelkező folyamat, amelynek gyakran csak az adott pillanatnyi szeletét látjuk. De ugyanaz a lenyomat a következő pillanatban már máshová vezet attól függően, hogy honnan érkezett. Réka már a kiságyában alszik, és lehet, hogy jobban járt a személyisége szempontjából, mintha már két éve ott aludna. Aki ma jön látogatóba hozzánk, csak a tényt tudja megállapítani, neki nincs különbség. Rékának és nekünk van, mégpedig óriási.

Sportszakemberek vagyunk, kellő motivációval és erőbefektetéssel meg tudunk tanítani egy mozgást akkor is, ha nincsenek meg a feltételek. Legfeljebb több idő és több küzdelem kell hozzá. Ha a végeredményt (pontosabban pillantfelvételt) nézzük, a látvány ugyanaz lesz, mintha egy organikus tanulási folymatot támogattunk volna. A végeredmény mégis nagyon más lett. Lehet, hogy az organikus tanulás több időt vesz igánybe, de érdemes magunkba nézve őszintén megválaszolni, melyiket választanánk szívünk szerint. Egy biztos: a hosszú távon tartós és hatékony mozgástanulásnak ilyen értelemben organikusnak kell lennie, különben torzulások keletkeznek.

Egyre közeledünk a síelés felé...

A egyes mozgásformák feltételei igen összetettek lehetnek. Minél bonyolultabb egy mozgás, annál inkább. A síelés nem tartozik a könnyű mozgások közé, ezért minden egyes eleme sok képeségre és más elemekre épül. Síoktatóként (és általában mozgással foglalkozó szakemberként) az a dolgunk, hogy felmérjük az alapfeltételek állapotát és a síelőt olyan irányba vezessük tovább, amelynek már megvannak a feltételei.

Éppen ezért tartom károsnak, amikor egy oktatás során siettetik a haladást vagy olyan mozgásformákat tanítanak, amelyek nem illeszkednek szervesen a korábban megtanultakhoz. Ugyanígy mindig megütközéssel figyeltem, amikor a francia síiskola a kezdő szintről száműzi az élezést vagy az osztrák a dinamikát. Egy síelő már az első sínapján elkezdi használni a síléc élét. Már a második-harmadik nap hóekeíveiben megjelenik a dinamika, amelyet ha az oktató okosan felhasznál, nagyon sokat segíthet a tanítványának. Elegendő csak arra gondolni, hogy a síelésben a ritmus milyen fontos szerepet játszik és mennyire hozzá tartozik a könnyed, biztonságos, élvezetes síeléshez. A ritmus alapját viszont a dinamika adja. Amikor valaki úgy dönt, hogy a mozgásokat végtelenül visszafogva, lassan végezteti el, hogy az összekép szép legyen, akkor kiöli a dinamikát. A mozgás mintaszerű lesz szögeit és elemeit tekintve, de hiányzik belőle az élet. És ami még rosszabb, sokat vesztünk a biztonság területén is, ugyanis ennek az egyik legfontosabb összetevője, hogy harmonikusan tudjunk bánni a fellépő erőkkel: ez is a dinamikához tartozik. A síelés legfontosabb eleme, hogy miként kezeljük a testünkre ható külső erőket. Amikor síelni tanulunk, ezeknek az erőknek a kezelését tanuljuk meg. Vajon milyen síelést tanulunk meg, ha a tanulásból megpróbáljuk a legjobban száműzni azokat az erőket, amelyeknek a kezelését meg kellene tanulnuk?

Hát így jön Réka kiságya a dinamika és élezés nélküli síoktatási tematikákhoz és az erőltett meneteléshez.

(o)

A bejegyzés eredetije: http://www.skiculture.hu/blog/2012-majus-6-kisagy-es-dinamika.html

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.