A síelők nagy része gyakran Ausztriát tekinti a síelés szakmai etalonjának, az osztrák szakembert pedig a szakma csúcsának. Mintha a monarchia „gemütlich” kávéházi életét látnánk. De mintha ennek ellentmondanának az osztrák állami síoktatók érdekvédelmi szövetségének honlapján (IGSSÖ – ski-instructor.at) olvasható forrongó bejegyzések vagy a magánbeszélgetésekben elhangzó elégedetlen mondatok és a lázító újságcikkek.

A konfliktusok

A feszültségek gócpontját természetesen a pénz körül kell keresni. A különféle források összevetése alapján a következő kép alakulhat ki:

• A sok alacsony képzettségű külföldi síoktató elveszi a munkát a magas képzettségű osztrák síoktatók elől.
• A síiskolák nem vesznek fel állami diplomás síoktatókat, mert drágák, így kellene nekik találni valamilyen munkavállalási formát (pl. egyéni munkavállalóként).
• Rengeteg idegen nyelvű síoktatóra van szükség, bizonyos nyelvet ismerő síoktatókból a szükséges töredéke áll rendelkezésre.
• A síiskolákban átlagosan a síoktatók egynegyede-egyharmada külföldi.
• Az illegális külföldi oktatásszervezők (utazási iroda, egyéni „feketéző” síoktató stb.) elveszi a kuncsaftot a síiskolák elől.
• Az állami és a tartományi síoktatóképzésben egyre nagyobb a külföldiek aránya, bizonyos hangok szerint néhol a külföldi jelöltek nélkül már nem is működne a képzés.

Alaposan átnézve a sokféle véleményt, némi ellentmondást fedezhetünk fel bennük, ráadásul még a viszonyok meg nem értéséről is benyomásokat szerezhetünk. Például valamiért a síiskolatulajdonosok azt gondolják, hogy ha a kelet-európai utazási iroda nem szervezné meg az anyanyelvű síoktatót, akkor ezek a vendégek egyből az ő iskolájának felvételi pultjánál tolonganának. A különféle véleményeket elolvasva leginkább az EU tökéletes félreértelmezése tűnik ki. Mintha a szabad piac azt jelentené, hogy a vendég szabadon áramolhat, de a szolgáltatást csak a helyi érdekeltség nyújthassa (ez egyébként a többi alpesi EU-tagállamra is jellemző), az fel sem merül, hogy EU-tagként ők csak a hegyeket biztosítják, amelyen a többi tagállam állampolgárai szabadon vállalkozhatnak.

Síoktatói végzettségek Ausztriában

Ausztria szövetségi állam, ahol az egyes tartományok meglehetős önállóságot élveznek. Ennek megfelelően háromféle síoktató létezik:

• Egyesületekben, klubokban dolgozó, társadalmi munkás síoktató (Lehrwart). Velük a továbbiakban nem foglalkozunk, a problémák szempontjából nekik nincs jelentőségük.
• Tartományi síoktató (Landesschilehrer).
• Állami síoktató (Diplomschilehrer vagy staatlich geprüfter Schilehrer)

A tartományi síoktatók képzését az adott tartomány síoktatószövetsége végzi (kivétel Bécs tartomány, ahol egy holland-osztrák cég – a Snowsports Academy – is megérezte az üzleti lehetőséget, és kiszervezte magának „gebinbe” a képzést. Ezek a végzettségek elsősorban az adott tartományban érvényesek, tehát ha egy Steiermarkban végzett oktató Tirolban szeretne dolgozni, ott honosíttatnia kell a végzettségét vagy vándorló oktatóként három héttel korábban be kell jelentkeznie. A képesítés szintje a nemzetközi átlagnak felel meg (ezt lényegében az ISIA nemzetközi síoktatószövetség ún. minimumstandard szabálya írja le; ilyen a magyar síoktató*** is).

Az állami síoktató rendkívül magas képesítés, lényegében az egész világon bárhol kérdés nélkül elfogadják.

Használják még az Anwärter síoktatói elnevezést is, ez azonban nem takar valós képesítést. A síoktatás területét szabályozó síiskolai törvényekből (Schischulgesetz) kiderül, ez valójában csak egy lehetőség arra, hogy egy tartományi síoktató a képzés első fertályában elkezdhessen gyakornokként dolgozni (ahogy ezt az újabb keletű neve is sugallja: Praktikant). Persze nagyon sokan ezután már nem tanulnak tovább, mert a törvények nagy része nem tartalmaz semmilyen szankciót erre nézve, bár néhány tartományban ez a képesítés elveszthető. Persze – főleg a síoktatóképzésben nagy üzletet látó cégek – nem is erőlködnek felvilágosítani a kuncsaftot arról, hogy belőle félkészterméket fognak képezni.

A képzésükben is félkésztermékek, ugyanis alapvetően az alapiskolára koncentrált képzést kapnak. Nagy elvárások nincsenek velük szemben sem sítudásban, sem szakmailag. A tapasztalatok szerint lényegesen könnyebb erre a szintre eljutni, mint pl. Magyarországon megszerezni az első szintű (síoktató*) képesítést, és az Anwärter oktatók felhasználhatósága is sokkal korlátozottabb a síiskolákban.

Miből mennyi - unalmas statisztikák

Az ÖSSV (az osztrák síiskolák szövetsége) honlapjának tanulsága szerint főszezonban 12.500 vagy 15.000 síoktató dolgozik 525 síiskolában (attól függ, hogy a honlap melyik oldalát olvassuk…). Ennek némileg ellentmond, ha a salzburgi szövetség sajtótájékoztatójáról olvasunk, miszerint Salzburg tartományban telente 6000 síoktató dolgozik, hiszen kicsit valószerűtlen, hogy csak itt dolgozna az összes fele. Inkább az a valószínű, hogy a gyakornokokat hol beleszámolják, hol pedig kifelejtik a síoktatók közül.

Az osztrák sísport hátterét a kb. 140.000 igazolt versenyző biztosítja. Feltételezhetően ebben a számban az aktív versenyzők vannak benne. Ebből kiindulva a síoktatóként aktív 20-50 év közötti korosztályban kb. 300.000 és 500.000 közé tehető a versenyzői múlttal rendelkező síelők száma (ez nagyságrendileg összemérhető az összes magyar síelő 5-700.000-es populációjával).

A ’70-es évekig érvényben voltak olyan jogszabályok, amelyek szerint egy síiskolában a síoktatók felének legalább állami diplomás síoktatónak kellett lenni (a többi vélhetően tartományi síoktató volt). Ebben az időszakban indult be a síbiznisz, hirtelen megnőtt az igény a síoktatás iránt, és ezért nagyon sok oktatóra lett szükség. A szabályozást felpuhították, hogy biztosítani lehessen a kellő mennyiségű munkaerőt. És persze a minőség védelme érdekében gondosan körülírták a bérezést is.

Így alakult ki az a helyzet, hogy egy gyakornok havonta kb. 2000 € költséget jelent egy síiskolának, egy tartományi síoktató 3100 €-t, míg egy állami 3800-at. Átlagos kihasználtság mellett, ha egy oktató napi 240 € bevételt hoz a síiskolának (már ha hoz ennyit), akkor egy állami síoktatón éppen semmi haszna nem volt a tulajdonosnak, míg egy gyakornokon keresett majdnem 100 €-t. 200 € bevétel esetén a diplomás síoktató már kb. 35 € veszteséget termel.

Az síoktatóképzés szakmai szemmel

Az alpesi országok szakmai (edző és oktató) képzésének mindig volt egy olyan sajátossága, amelyet nem szabad szem elől téveszteni: a mögöttük álló, gyakorlott, síelni tudó tömegekre építkeznek. A rendszerek felépítésénél abból indulnak ki, hogy a szakembert nem kell megtanítani síelni, hiszen az a múltja alapján már jól tud. A sok jó síelőből csak ki kell választani a szükséges mennyiséget, és őket kell kiképezni szakemberré. Jó példa erre Franciaország, ahol a felvételi része az az Euro-test, amellyel szemben más országok héroszi küzdelmet vívnak, mert versenyzői múlt nélkül reálisan nem teljesíthető. Ugyanez a teszt Ausztriában ugyan más szinten, de szintén része az állami síoktatóképzésnek (a tartományinak nem).

A kiválasztott jelöltekben olyan hatékony módszereket kell beléjük verni, amelyekkel alkalmasak lesznek a sígyárakban a tömegtermelésre. Gondolkozni, kreatívnak lenni legfeljebb a vendéggel való kommunikációban, a gyakorlatok variálásában kell lenni. A símozgások megértésében, a logikájukban viszont semmiképpen, mert akkor esetleg olyan következtetést vonnának le a végeken, amelyek kétségbe vonják a teljes rendszer alapjait.

Akik régebb óta figyelik az alpesi országok síoktatásának szakmai gerincét, már régóta sejtik, hogy valamikor a ’70-es években a mozgás logikáját felváltotta az üzlet logikája. Egyes vélemények szerint a carving sílécek már a ’80-as években készen álltak a bevetésre, csak a síoktató lobbi nyomása gátolta meg a piacra kerülésüket. Elsőre kicsit regényesnek tűnik a teória, de ha figyelembe vesszük a síoktatás piaci súlyát (egyes számítások szerint Európában kb 150.000 síoktató dolgozik), és összevetjük a carving sílécek történetéről tudható tényekkel, akkor még akár reális is lehet. És ezt egyértelműen árnyalja az is, hogy osztrák kollégáktól tudjuk, ebben az időszakban előírás volt nekik, hogy legfeljebb mit tanulhat meg a tanuló három vagy öt nap alatt. A túl gyors tanulás árt az üzletnek… Ekkortájt vált ketté a versenysport sítechnikája a síoktatásban tanított technikától. („Az amatőr síelő úgysem tudja megsíelni a helyeset, tanítsunk neki valami pótlékot.”).

Az osztrák központi gondolatmenetbe a 2000-es évek környékén újra betette a lábát a mozgás logikája, és egy darabig úgy tűnt, változik a világ. Na persze nem abban, hogy megtanították gondolkodni az oktatókat, de legalább a helyes gondolatmenetet kellett követniük szolgaian. Aztán pár éve visszatértek a boldog békeidők kerékvágásába, és a síelés hivatalos felépítése megint nélkülözi a felesleges biomechanikai és anatómai szempontokat, és újra más utat követ, mint a versenysport.

Tehát ez a rendszer arra épül, hogy a jól síelő jelölteknek hatékonyan megtanítanak egy meglehetősen merev oktatási módszert. Ez a módszer és az így képzett oktató ugyan arra nem alkalmas, hogy tanítványait a nekik lehetséges legmagasabb szintre eljuttassa, de arra igen, hogy a legtöbb tanítvány tanuljon valamit, érezze a változást. A megtanult mozgás jó eséllyel ugyan olyan zsákutca lesz, amelyből már igazán jól megtanulni síelni soha nem fog, de ezt legkevésbé pont a tanítvány tudja hozzáértés hiányában megítélni, viszont a legfőbb szempont a pillanatnyi elégedettség, ami biztosítva van.

Aki közelebbről ismeri az osztrák síoktatóképzéseket, külső szemlélőként nem tudja, hogy nevessen vagy sírjon-e, időnként olyan groteszk jelenetek szemtanúja lehet. Vízszintesen, álló helyben vasalják a kanyarban alkalmazandó alaptartást, jóllehet így erők hiányában teljesen más izmok működnek. Olyan sítechnikákat alapoznak meg gyakorlatokkal és oktatási módszertannal, amelyek ugyan esztétikus tartást tesznek lehetővé, de alapvetően hibás síelést eredményeznek. Nem erőltetik túl az ok-okozati kapcsolatokat: pl. a videóelemzésnél nem a hiba okát keresik meg (pl. nem léptetik vissza a videót), hanem csak magára a hiba jelenségére fókuszálnak stb. Ha jelölt jó alaptudással érkezett, valószínűleg nem rontják el, de gyengébb sítudás esetén erre komoly esély van.

Összefoglalva: az így képzett „szakemberek” nem alkalmasak a klasszikus értelemben vett mozgástanításra, csak arra, hogy kísérjék a vendéget és a foglalkozásokon gyakorlatokat adjanak nekik. Kb. olyan a viszony egy jó szakember meg köztük, mint egy magyar szerszámkészítő meg egy kínai betanított munkás között.

A valós konfliktus

A fentiekből jól látszik, hogy teljesen értelmetlen az osztrák síoktatás problémáit a külföldiek nyakába varrni. Ezzel szemben a tények:

• A síoktatás boom-időszakában felduzzasztották a síiskolák létszámát, és lehetővé tették az alacsony részképzettségű síoktatók munkavállalását.
• Ezzel párhuzamosan felépítették azt a rendszert, amely a síiskolákat az alacsony képzettségű munkaerő alkalmazásában tették érdekelté.

Az osztrák síoktatás két tényező miatt került válságba:

• A rendszert úgy építették fel, hogy legalább a tartományi síoktatói szintet mindenkinek el kellene érnie. Ez egyértelműen kiolvasható a síiskolai törvényekből, ahol más síoktatói képesítést nem ismernek el. Egyben azonban biztosították a munkavállalás lehetőségét részképzéssel is, és nem szankcionálták a tovább nem tanulást (mintha egy hallgató a tanárképzőről első év után elmehetne tanítani, és ha mégsem fejezi be az egyetemet, akkor sem történik semmi).
• A belépő szint feltételezte a biztos sítudást, ezt azonban nem vizsgálják. Az alsó szint alapfokú elemekkel foglalkozik, itt nincs is lehetőségük a sítudás érdemi ellenőrzésére, de nem is cél, hiszen akkor nem végeznének kellő számban a tanfolyamon. Mivel azonban a rendszer a jó sítudásra épült, nem tanítják meg síelni a résztvevőket, így a végzettek egy része nem nagyon tud síelni.

Ez egyébként nagyon szorosan összefügg az osztrák versenysport válságával is. Az edzőképzés is pont ilyen szellemtelen, a nagy méretre építkezik, és nem próbál meg gondolkodó szakembereket küldeni a végekre.

Összefoglalva

Nehéz lehet több tízezer fős szakmát irányítani, komplett rendszereket átalakítani. Sokkal könnyebb a felelősöket valahol máshol megtalálni. Márpedig ha az osztrák síszakma megmarad a mai nyomvonalon, nem sok jót jósolhatunk neki.

A bajaik alapvetően két tényből fakadnak:

• Létrehozták a saját távol-keleti betanított munkásaikat az alacsony szintű belépő képzésükkel, így házon belül teremtettek konkurenciát a magasabb képzettségű síoktatóiknak.
• A teljes síoktatási spektrumuk a képzettség szintjétől halálra van ítélve, ha nem térnek át a logika által működtetett tematikára a fegyelem által vezéreltről. A vendégek nem csak azért keresik a külföldi síoktatót, mert az magyarul vagy csehül beszél. A síelők megérzik, hogy az oktató megvizsgálja-e a mozgását, és arra kínál-e egy megoldást, vagy egy egyenprogramot próbál leerőszakolni a torkán (kivétel persze az alpesi nagyságot majmoló sznobok).

Te csak, házasodj (kicsit moroghatsz is közben)! És ne lepődj meg, ha eközben a helyi srácok már csak síliftnél és a tehenészetben találnak munkát, mert a külföldi síoktatók tényleg kiszorítják őket. De nem azért mert olcsóbbak, hanem mert lényegesen jobbak…

Források:
http://www.wirtschaftsblatt.at/home/oesterreich/unternehmen/salzburg/salzburgs-skilehrer-sorgen-sich-ueber-billigkonkurrenz-447615/index.do
http://derstandard.at/1289608202415/Spuren-im-Schnee-Billigkonkurrenz-bereitet-Salzburgs-Skilehrern-Sorgen
http://www.krone.at/Oesterreich/Illegale_Deutsche_aergern_Tiroler_Skischulen-Betreuer_ohne_Lizenz-Story-179577
http://kaernten.orf.at/stories/149319/
http://salzburg.orf.at/stories/484359/
http://www.skilehrer.at/skischulen.html
http://derstandard.at/1297819265606/Steiermark-Finanzkontrolle-Drittel-der-Skilehrer-nicht-gemeldet
http://kurier.at/wirtschaft/2062422.php
http://www.ski-instructor.at/index.php/staatlicher-unrentabel-.html

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.