Pedig gyanakodhattam volna. Először is jöttek azok a gyanús levelek. Aztán olyanok hívtak fel telefonon, akiknek nyáron a legkevésbé jutok eszébe.

De nem nagyon akartam tudomásul venni a rideg valóságot. Ennek persze megvolt a maga oka. Sőt: számos oka volt.

Először is ott van a lépcsőház. Mármint a második emelet. Amelyikre nem esik jól feljönni. És persze lift nincs. Hiszen miért is lenne egy kétemeletes házban... Pedig lehetne miattam. Mert szégyentelien meggyorsul a légzésem, mire felérek. Pláne, ha arra gondolok, hogy téefes korunkban Ördöglakodalmán (Certovica) Kővári Ildikó néni már ki is pihente magát, mire mi felértünk a pálya tetejére. (Akkoriban ugyanis a kötelező foglalkozások után még gyalogsíztünk néhány órát. Azt hiszem, ez ma már nem menne...)

Aztán ott van a bringa is. Korábban kifejezetten élveztem az Erzsébet híd -Rákóczi út útvonalat is, vagy az előzgetést a Margit körúton a dugóban birkán álló autósok között. De most kénytelen vagyok beismerni, hogy az elhanyagolt erőnlét határozottan megjelent az egyensúlyban, a reagálási képességekben - és bizony a magabiztosságban is.

Ezért aztán az összes egyéb fizikai létforma (pontosabban a légző és kerngési rendszerben megjelenő hatásai) is arra sarkalltak, hogy ne vegyek tudomást a TÉL közeledtéről. Mert ha tudomásul veszem, akkor el kellene kezdeni tenni valamit az ügy érdekében. Például futni vagy bringázni. De nekem nincs erre időm! Annyi dolgom van, és mindegyik előrébb való, nem szakíthatok ki rájuk másfél-két órákat hetetente többször.

Tehát a tudat alatt tevékenykedő kisfőnök úgy döntött, hogy

a) negyven fölött már nem lesz élsportoló az ember, kár a gőzért;

b) egyébként is még csak szeptember van, messze még a tél, ráérünk még erőlködni, bőven elég lesz rá egy hónap. Persze ez erős túlzás, mert az október 23-ai hétvégén van az első edzőtábor. És tavaly megfogadtam, hogy többet soha nem tartok úgy edzést, hogy nincs kondim. Egyszerűen olyankor az embernek fogalma sincs, hogy hogyan működik belülről az, amit mutat vagy amit kér, hiszen csak a túlélésen dolgozik. Így nem lehet dolgozni és punktum.

És erre tessék, a múlt héten beütött a krach. Nem felhívott az egyik osztrák kolléga, hogy az október elején tartandó konferenciájukon (ISK) nem tartanék-e egy előadást+workshopot. Hát persze, hogy tartanék. Csak ne kellene síelni is... De kell. Ráadásul ellentmondva minden szakirodalomnak, minden átmenet nélkül egyből 3000 méteren (a helyszín ugyanis Hintertux lesz).

És így most van rajtam egy kis pánik. Már csak kb. két hét, és lécre kell állnom. Sőt nem csak úgy passzióból kell csúszkálnom, hanem igyekeznem kell valami használhatót mutatni a kollégáknak. És eddig mindig akkor szedtem össze egy jó kis vállficamot (dislocated shoulder), amikor ilyen kripli állapotban álltam síre.

Na mindegy, azért ne temessük magunkat előre. Végül is addig van még két hét, és talán lehet még tenni valamit. Van ugye itt a honlapon egy jó kis cikk a felkészülésről. Csak az nem azoknak a birkáknak szól, akik az utolsó pillanatban akarnak a semmiből piramist építeni, hanem az okos, tudatos sízőknek (van ilyen egyáltalán? legyünk optimisták...).

Most a régi téefes módszerre van szükség, mikoris kötélmászás felmérés előtt két nappal, féléves semmittevés után szétszakítottuk magunkat, majd megittunk egy liter tejet (=fehérjebomba), majd egy nap teljes pihenő után reménykedtünk benne, hátha meglesz a szint. Hát ha ennyire nem is eszetlenül nekiesve, de most mégis valami rapid módszerre lesz szükség. A tervek a következők:

• Naponta, de max. minden másnap futás vagy bringa. Nem kell rögtön az első nap megsérülni, így fél óra körüli kocogással kezdek. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem szabad spórolni az erővel, mert ha tudatosan túl kíméletesen fut az ember, jobban kipurcan, mint egy kellemes, egyhén megerőltető tempónál.
• A bringát nem érdemes teljesen kiváltani futással, mert egyrészt nagyon más típusú mozgás, több erőállóképességi összetevőt lehet belecsempészni. Másrészt kell olyan mozgás, amelyik a mozgásérzékelést, az egyensúllyal, koordinációval kapcsolatos tapasztalatokat hozza. Ez persze lehetne a görkori is, de jelen esetben a bringa lesz.
• Napi rendszerességű erősítés a törzsizmokra célozva (különösen a has a fontos).
• Nagyon erős mentális tréning...

Becsszóra ígérem, beszámolok a tanulságokról! A nehezén úgyis túlvagyok, megvan az előadás témája...

(o)